Sziasztok! Megjött a következő rész, amit csak Kendall szemszögéből fogok írni. Remélem, hogy tetszeni fog, és minél többen el fogjátok olvasni!!
Június 27.
Kendall szemszöge-
Reggel kipihenten ébredtem, mikor hallottam, hogy a busz megállt.
-Kendall! Megjöttünk! Itt vagyunk Kansasben! -kiabált velem Logan.
-Na végre! Itt vagyfelöltöztünk, ikor megyünk anyámékhoz???
-Ne légy már ilyen ideges! Miután megreggeliztünk, felöltözünk és indulunk! Nyugodj meg!-próbált nyugtatni Nicky.
-Éhes vagyok! Együnk már valamit és húzzunk Kendallékhez!-"dühöngött" Dustin és Carlos.
-Miért akartok ennyire sietni? Talán körözött bűnözők vagytok, akik egy hullát rejtegetnek itt a buszban?-Bella kérdésén hogy mindenki nevetésben tört ki. -Nem dehogyis! Hogy gondolhattad ezt? Azért sietünk ennyire, mert Kendall mamája nagyon jó szakács!-válaszolt még mindiin. Reggeli után, felöltöztünk, majd hívtunk két taxit és elindultunk. A taxikban alig fértünk be. A két órás út alatt láttuk a város összes nevezetességét.
-Anya, Apa, Kevin, Kenneth, Nagymasma, Nagypapa! Úgy hiányoztatok! Rég láttalak titeket! Bemutatom nektek ezt a két gyönyörű lányt! Ő itt a barátnőm Nicky, és ő Bella James szerelme!-mutattam a lányokra sorban.
-Ti is fiúk! Alexa de rég találkoztunk! Hiányoztatok mindannyian! Mennyünk a kertbe, és ott beszélgessünk!-invitált be minket anya a kertbe.
-Yuma! Sissy! Kicsikéim, de rég láttalak titeket! Ha vége a turnénak sok időt töltünk együtt!-öleltem magamhoz imádnivaló kiskedvenceimet.
-Fiúk, lányok nem vagytok éhesek?-apa ezen kérdésére mindannyian hevesen bólogatni kezdtünk.-Gyertek üljetek le, egyetek, és közben beszélgetünk.
Miután befejeztük kezdődött a családi összejövetelek azon része ami nem tartozik a kedvenceim közé:rólunk készült képek és sztorijaik elmesélése.
-Jé, ezek Kendallék? De cukik! És milyen szőke volt a hajuk!-mutatott Nicky egy képre amin mi vagyunk famászás közben.
-Hát igen! A három kis majmom! A személyiségük még mindig ugyan olyan mint volt.-ölelte Nagyi át a "három kis majmot".
-Mikor készült ez a kép?-kíváncsiskodtak tovább a lányok.
-Hát itt még igen kicsik voltak. Kendall lehetett olyan három-négy éves. Emlékszem, hogyan kerültetek fel fiúk a fára!-erre a felnőttek elkezdtek nevetni.- Mivel Kevin és Kenneth imádtak fára mászni már olyan kisgyermekkorban, és nem akarták, hogy Kendall is komaradjon a jóból ezért, Kenneth volt az első aki felmászott a fára aztán Kevin nyakába vette Kendallt úgy cipelte fel míg Kenneth a karjánál fogva próbálta őket felhúzni a fára. Ekkor történt egy kis baj. Mivel Kenneth nem fogta meg rendesen Kendallt, lerántotta róla a pulcsit amitől Kevin megijedt és hanyatt esett Kendallel a nyakába. Erre Kenneth le akart ugrani, hogy segítsen nekik, de rájuk esett. Egyikük sem sírt mikor odamentünk megnézni mi a bajuk, inkább nevettek minthogy sírtak volna.-fejezte be mondandóját anyám.
Miután még beszélgettünk egy kicsit, úgy döntöttünk visszamegyünk a buszba. Mielőtt elindultunk Nicky csinált rólunk egy képet.
Mikor kinyitottam a busz ajtaját, rohantam lefeküdni. Fárasztó volt ez a nap, de mindenki élvezte. Holnap korán kell mennünk próbálni a koncert miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése