18.rész: Rég nem látott rokon

Sziasztok! Itt van a következő rész, remélem tetszeni fog!

Dustin szemszöge-
Julius 5.
Másnap reggel korán keltünk, mert kiderült, hogy koncertünk lesz.
-James! Kelj már fel!-kiabáltunk vele.
-Ne kiabáljatok, mert már rég ébren vagyok! Csak elszundítottam.
Reggeli után Nickyvel és Kendallel elindultunk a koncert helyszínére. Fél óra taxizás után oda is odaértünk.
-Nicky, a szüleid meddig maradnak?-kérdeztem tőle.
-Ma délután mennek vissza LA-be. Nekem ezt mondták.
-Üdvözöllek titeket! Amber vagyok! Gyertek velem, megmutatom a koncert helyszínét!-hallottunk a hátunk mögül egy női hangot!
-Amber! Szia! De rég láttalak! Úgy hiányoztál!-Nicky Amber nyakába ugrott. Szó szerint.
-Nicky! Te is nekem! Mért nem szóltál, hogy jössz? Tudod, nem az újságból szerettem volna megtudni a dolgokat!-ekkor már az összekulcsolt kezünkre nézett, utalás képpen.
-Jajj, úgy sajnálom! De gyere bemutatom neked a fiúkat...
-Nem kell bemutatnod őket,-szakította félbe Nickyt- dolgoztunk mi már együtt, és tudom kik ők.
De mostmár gyertek, mert a főnök biztos ideges, hogy hol vagyunk ilyen sokáig!-ahogy kimondta, köhécselést hallottunk a hátunk mögül.
A próba végeztével Amber a kezünkbe nyomott egy papírt, amin rajta voltak a legfontosabb a koncerttel kapcsolatban.
-Fél 6-ra legyetek itt!
-Rendben, itt leszünk. Amber nem jönnél velünk "haza", mert itt vannak anyáék is!
-De, persze. Csak öt percet adjatok, hogy összeszedhessem a cuccaimat!
-Itt várunk. Csak hívunk egy taxit.

Nicky szemszöge-
Úgy örülök, hogy találkoztunk Amberrel, az unokatesómmal.
-Itt is vagyok. Mehetünk!-rohant oda a sárga taxihoz.
Fél óra autózás után oda is értünk a szállodához, ahol meglehetősen nagy volt a csend. Ahogy beléptünk a szobába egy cetlit találtunk az asztalon:
"Kendall és a többiek! Mi elmentünk enni. Ha hamarabb jöttök haza mint mi, akkor gyertek ti is. Itt vagyunk a szálloda éttermében! Logan"
-Kendall, ez a tied! Éhesek vagytok?-dobott oda Dustin egy papírt.-Mert ha igen, akkor menjünk az étterembe!
-Oké, tőlem. Csajok?-erre mindketten bólogatni kezdtek.-Akkor menjünk. Gyertek!
Lifttel mentünk le, mert a negyediken lakunk.
-Amber! De rég láttunk! Úgy hiányoztál! Hogy-hogy itt?-anyuék alig akarták elengedni az unokatesómat.
-Ti is nekem! Hát tudjátok, ma fellépnek Kendallék a koncerten. Én a koncert szervezőjének aszisztense vagyok. Úgy találkoztunk, hogy a fiúk késtek a próbáról és a főnök engem küldött, hogy keressem meg őket.
-Gyertek, egyetek. Mert mi már nagyon éhesek vagyunk. Üljetek már le!-kérlelt minket Carlos.
-Nah, végre. Csak hogy kihozták! Azt hittük, hogy el is felejtették a rendelést!-kiabált apám a pincérrel.
Az ebéd végén még felmentünk a szobába beszélgetni.
-Nekünk mennünk kell, ha nem akarjuk elkésni a gépet!-szólalt meg anya- Annyira fogtok hiányozni! Amber, jó lenne ha sűrűbben találkoznánk! Nicky jó lenne ha legalább telefonálnál néha! Ti pedig-ekkor ránézett a fiúkra-ha nem vigyáztok a lányokra, esküszöm nagy bajok lesznek!-fenyegette meg őket apa. Ekkor eléggé hangos dudálást hallottunk kintről.
-Itt a taxi. Mennünk kell. Lekísértek minket? Már nagyon ideges lehet. Menjünk!-a lifttel gyorsan leértünk a szálloda elé.
-Hát akkor. Vigyázzatok magatokra, és ha bírtok látogassatok meg minket! Főleg te Nicky. Amber azért te is hívhatnál minket! Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!-mégegyszer tartottunk egy csoportos ölelést ami abból állt, hogy egyszerre öleltük meg őket.