Sziasztok Drágák!! Újra jelentkezem egy szerintem elég hosszú résszel. Remélem nektek is annyira fog tetszeni, mint nekem. Lehet egy kissé elfogult vagyok saját magammal, de nem gond. Nem is untatlak tovább titeket:
Jó olvasást!! <3
Nicky szemszöge-
A mai az utolsó estém itt Los Angelesben. El sem hiszem, hogy holnap ilyenkor már New Yorkban leszek az új lakásomban, egyedül. Már most hiányoznak Carlos hülyeségei,
az ahogy a lányok vigasztalnak ha valami gond van, Logan és James aggódása, Dustin viccei, de legfőképp Kendall hiányzik. Az egész léte. Annyira szerelmes
vagyok belé. Pár hónapja még csak egy senki voltam, aki a koncertjükre készült, ma meg itt vagyok a barátnőjeként... Ha tehetném visszacsinálnám az elmúlt pár napot. De
mindenki arra bíztat, hogy menjek, próbáljam ki, legyek sikeres és majd úgyis meglátogatnak. Másnem eljönnek valamelyik koncertemre...
-Nicky, Szívem, nincs semmi gond? Már nagyon rég óta bent vagy!-kopogott be Kendall a fürdőbe, megzavarva a gondolataimat.
-Persze Kicsim. Miért mennyi az idő??-válaszoltam, nehogy elkezdjen mégjobban aggódni.
-Kilenc óra elmúlt-felelt teljes nyugalommal.
-Mi?? Az nem lehet!! Pedig csak 10 perce vagyok bent, vagy nem, mert elbambultam??-gondolkoztam hangosan.
-De lehet!!-nevetett Kendall, vele együtt én is.
-Mindjárt megyek!!
Istenem ez a Kendall.. Annyira aggódik értem, szeret, vigyáz rám. El sem hiszem, hogy itt kell hagyjam. Lassan, kedv nélkül kiszálltam a kádból, levettem a
törülközőmet a polcról, óvatosan elkezdtem törülni le magamról a vizet, miután végeztem felhúztam a pizsamámat, ami Kendall kedvenc fehér pólójából és fehérneműből
állt, a hajamat laza lófarokba fogtam, megmostam a fogamat és csodák-csodájára kiléptem az ajtón. Szegénykém már majdnem aludt.
-Itt vagyok!!-álltam oda elé csípőre tett kézzel.
-Már azt hittem beragadtál. Több mint 20 perce, hogy szóltam neked!!-nevetett. Próbálja leplezni a szomorúságát. Ezzel engem is kissé felvidít.
-Jól van na!! Csak legyél még egyszer te is ugyanebben a helyzetben!!-tettem karba a kezeimet, úgy mint egy óvódás.
-Legyen úgy!!-nyújtotta ki rám a nyelvét.-Gyere már ide mellém! Egy darabig úgy sem tehetjük meg!!- hívott oda maga mellé az ágyra. Eleget tettem kérésének.
-Annyira fogtok hiányozni!-öleltem meg, mire óvatosan közel hajolt hozzám és gyenge csókkal örvendeztette meg ajkaimat.
-Te is nekünk!!-ezután pár percig mindketten csak hallgattunk.
-Mi lenne, ha..-kérdését nem tudta befejezni, de tudtam, hogy mire gondol, így egy heves csókkal válaszoltam.
Lassan levette a pólómat.. nemsokára lekerült Kendall felsője is...
-Biztos, hogy szeretnéd?-kérdezte, miközben a nyakamat csókolgatta. Igennel válaszoltam. Ha tudnád mióta álmodom erről..
Imádom Kendallt! Olyan gyengéd, de mégis vad! Ilyet már nagyon-nagyon régen éreztem. Talán még Joshnál, aki több mint 2 éve hagyott el. Nem is akarok rá
gondolni. Kendall az én mindenem.
-Ez az este nagyon jó volt!-mondtam egy huncut mosollyal az arcomon.- Csak kár, hogy holnap már nem tehetjük meg!!!
-Majd sűrűn meglátogatlak. Úgy jó lesz??-adott két puszit az arcomra.
-Nem kéne már aludni????-szólt Dustin a szomszéd szobából.
-Neked lehet, hogy igen!!!-válaszoltunk vissza nevetve, mire Kendall nagyot ásított.- Lehet, hogy nekünk is aludni kéne??-már arra sem emlékszem, hogy mit válaszoltam, mert mindketten elaludtunk.
Másnap délután~
Épphogycsak befejeztük az ebédet, valaki kopogtatott az ajtón. Dustin volt olyan kedves, hogy beengedte vendégünket.
-Gyerekek, megjött John!!-kiabált be nekünk a konyhába.
-John bácsi!!! De jó, hogy itt vagy!-ugrott Bella bácsikája nyakába.
-Bella!! Kicsim! Neked, lehet, hogy jó, de valakinek már kevésbé-utalt rám mondanivalójában.
Kendall segítségével lehoztam csomagjaimat, a gitáromat az emeletről. Még egyszer utoljára körbejártam ezt a csodás házat. Igaz rövid ideig voltam itt, de annál több
és szebb pillanatokat élhettem át. Szívem szerint nem mennék el. De már nincs visszaút.
A csomagokat bepakoltuk a kocsikba, és már indultunk is. Szerencsére nem
Kendall vezetett, így még egy kicsit tudtam élvezni a társaságát. Körülbelül 15 perc múlva már ott is voltunk a reptéren...
Eljött az a pillanat, amire a legkevésbé vártam. A búcsúzás pillanata.. Utálom ezt az érzést.. Miért kell ilyet átélnie az embernek??.. Mindenkitől egyesével elbúcsúztam, utoljára Kendalltől...
-Bella, ha akkor nem viszel el a koncertre, biztos nem vagyunk itt. Nem történtek volna meg velünk ezek a csodás pillanatok. Köszönöm!!-öleltem át Drágaságomat.- És
ha James valamit csinál veled, csak telefonálj és jövök!!-ezt már a fülébe súgtam, úgy, hogy csak ő hallja meg.
-Alexa, korábban csak a filmjeidet láttam. Már akkor is egy csodálatos lánynak tekintettelek. Örültem, hogy Carlos megtalálta a boldogságát. Annyi jó pillanatot
éltünk át együtt!! Hiányozni fogsz!-szegénykém nem bírta ki sírás nélkül.
-Dustin, legöregebbként vigyáz a srácokra, ne hagyd, hogy bajba keveredjenek. A vicceid nagyon fognak hiányozni. Remélem hamar találkozunk!!-még most is próbált
megnevettetni, kisebb-nagyobb sikerrel.
-Carlos! Te mókamester! Annyira fogsz hiányozni!! A stílusod maradjon olyan, mint amilyen eddig volt! Ne változz meg!! Alexára vigyázz, mert ha nem..-képtelen voltam
befejezni, mert a nyakamba ugrott.
-Logan! Drága Logan! Olyan vagy nekem, mintha a bátyám lennél. Köszönök mindent!!-öleltem meg olyan szorosan, ahogy csak tudtam.
-James!! Te is olyan vagy, mint a bátyám..-akartam volna folytatni, de nem ment, mert félbeszakított.
-Ugye én vagyok a kedvenced???-kérdezte nevetve.
-Persze.. Folytathatom? Remélem vigyázol az én drága Bellámra, mert ha nem.. Jobban jársz, ha nem akarod megtudni!!-öleltem meg őt is.
-Kendall, Életem, te fogsz a legjobban hiányozni. Köszönöm azt a sok csodás pillanatot, amit együtt éltünk át. Ha akkor nem megyünk oda hozzátok, most nem tartanánk
itt. Életem legboldogabb perceit kell magam mögött hagynom. Annyira fogsz hiányozni!!-alig bírtam végigmondani, mert szinte az egészet végigsírtam.
-Te is nekem Kicsim! Én köszönöm azt a sok csodás pillanatot, amivel megörvendeztettél. Boldogabbá tetted az életemet. Már azon a bizonyos koncerten tudtam, hogy
te vagy életem értelme! Szeretlek és szeretni foglak örökkön örökké, bármi is történjen!-a csók, amit kaptam kivételes volt. Ilyen szenvedélyt, szeretetet,
gyengédséget még sosem éreztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése